Történelmi tapasztalataink igazolódtak be a mai napi(február 2. szerda) eseményeket figyelve. A vezetők nem bírják, tudják elengedni a hatalmat. Mindent elkövetnek a státuszkó megőrzése érdekében. Mégis van újdonság az eseményeket figyelve... a fagyi visszanyal
"Ha tegnap éreztünk is valamiféle szimpátiát Mubarak elnökkel, annak már vége. Ötszázan sebesültek meg a Tahrír téren, csak azért, mert még néhány hónapig hatalmon akar maradni. Miért nem tud most lemondani?" - tette fel a kérdést Vael Navara, az ellenzéki Ghád párt főtitkára. (BBC)
Miért is lepleződött le szinte rögtön a rezsim? Az azonnali híradások miatt. Nem lehet már elszigetelten, dezinformálva a lakosságot ál visszavágást véghez vinni. Ennek az ideje az internet, és a közösségi site-ok korában lejárt. Egyedül Kína környékén tartják még a frontot, de ott sem sokáig.
Rögtön kiderült, hogy a Mubarak párti agresszív tüntetők kicsodák is valójában. A náluk talált igazolványok, és konkrét felismerésük leleplezte őket. Az is beszédes, hogy a katonaság passzívan, kicsit még rá is segített az összecsapások kialakulására.
Az egészben az volt az egyik meglepő motívum a számomra, hogy igazából nincsenek is Mubarak párti tüntetők. Ez jó hír. Így bármit csinál is a hatalom, vesztésre áll. Minden erőfeszítésük félelem táplált manipuláció, ami a jelenkori adott környezetben nagyon gyorsan ellenük üt vissza. Így alakulhatott ki estére az a kép, amit a fenti idézetben is olvashatunk. Ha eddig volt is valami bizalom(megalkuvásra való hajlam) Mubarak mellett, az tova szállt.
Tovább erősítették a tüntetőket a külföldről érkező reakciók is. Mubarakot azonnali lemondásra szólították fel több ország jeles képviselői is. Pár nappal ezelőtt még csak a gyors, rendezett átmenet mellett álltak ki.
Egyre nehezebben tartható a régi állapot. Viszont a hatalmon lévők szerepükben ragadtak, igazából foglyok, abból kilépni nem tudnak, vagy nem mernek. Most még remélnek is. Általában ez úgy szokott lenni, hogy észre sem veszik, meg sem értik, hogy az eddig működő játszmáik már nem működnek. A másik fél kilépett abból a szerepből, amit ők ismernek. Ennek hatására rögtön lefagytak, majd pár nap múlva tétován újraindultak ugyanúgy. Pedig ez már a nép részéről egy új verzió, ergo új válaszokat is kíván. A hatalomnak ebben semmilyen tapasztalata nincs, sőt semelyik hatalomnak sem. Ha pedig nincs tapasztalata, akkor tervei sincsenek a jövőre nézvést. És tervek nélkül ők nem is tudnak létezni. Manipulálni, okoskodni, modellezni tervek alapján lehet.
"Feltérképezetlen vidéken járunk" - jellemezte Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a tunéziai és az egyiptomi történéseket. Mint mondta, az amerikai hivatalnokoknak "sokkal fürgébbeknek és találékonyabbaknak", a tárgyalásoknak pedig átláthatóbbnak kell lenniük.
A nép viszont most ÉL.
Jelen időben dolgozza fel az elmúlt évtizedeket, és jön rá mennyire nincs szüksége a hatalomra. Itt a régi politika falba ütközik. Még viszonyulni sem tud hozzá. Ezért láthattunk olyan tétova, késlekedő, maszatoló megnyilatkozásokat az első napokban, és a helyzet még ma sem sokkal jobb. Próbálnak visszanyúlni az alapvető emberi jogok igényeinek követeléséhez, de ezen túlmenően szinte semmi konkrétum merre van az előre. Pedig ezt ők nagyon akarják tudni. Nem értik, nem tudják átélni azt, hogy először el kell tűnnie Mubaraknak, és csak ha ez megtörtént, tud a következő tennivaló megmutatkozni. Ez a valódi élet. Amikor nem gondosan mindent megtervezünk előre, bebiztosítjuk magunkat félelem alapon, hanem belső lényünkből fakadóan, egységben érezve magunkat a világgal, tesszük azt amit tennünk kell. Hát ettől nagyon könnyű visszariadni. Kívánom az egyiptomi népnek, hogy érezzen rá az élet ízére, és ne is érje be többet olcsó utánzatokkal.
Korsch Péter
