Egyiptom-Forradalmak

Wael Gonim, aki főszerepet játszott az egyiptomi forradalomban, lett a világ legbefolyásosabb embere a Time magazin szerint.

 A líbiai felkelés kapcsán csütörtökön az ENSZ Biztonsági Tanácsa fontos határozatot hozott, mely az újkori forradalmakra nézve lényeges fordulatot jelenthet. A repüléstilalmi zóna felállítása mellett a civilek védelmében a szárazföldi támadások kivételével bármilyen lépés engedélyezett.

Kedves Blogolvasó!

Most 2 hétre felfüggesztem blogoló munkámat, indulok Nepálba. Van egy félbe maradt írásom a háttérhatalmak szerepéről, esetleg azt Zoé befejezi. További írások is elképzelhetőek tőle.

Az úttal kapcsolatban a Facebookon lehet, hogy adok hírt párszor. Szabadidőmtől és a technikai lehetőségektől függ mi fog megvalósulni belőle.

Üdv: Korsch Peti

Ígértem a folytatását a forradalmi levesnek lelki és szellemi területeken. Rá kellett jönnöm, hogy ezeket nem fogom tudni egyben leírni, és még bennem sem állt össze egységes kép. Továbbá annyira felgyorsultak és elterjedtek a lázongások, hogy az erre a területre szánt időm nagy részét fel is emészti pusztán a követésük. Jelenleg 11 országban van-volt-lesz forradalmi megmozdulás.

Mégis, hogy haladjunk előre a forradalmi levessel, kiválasztottam egy területet, amiről részletesebben írok. Ez most a megmozdulások formájára vonatkozik. Milyen megmozdulást szervezzünk, milyenben vegyünk részt, egy valódi változás érdekében? Mit lehet elérni egy tüntetéssel például?

Mi kell a 21. század elején egy sikeres forradalomhoz, rendszerváltáshoz, korszakváltáshoz? Mitől működik és mitől nem? Mennyire fontos a mostanában emlegetett közösségi média, stb.?

Megannyi kérdés amire keressük a választ ebben az írásunkban. Alapvetően a 3 fő  emberi területen vizsgálódunk: fizikai, lelki, és szellemi szféra. Mindezt Bahrein példáján bemutatva, és itt-ott utalva a többi mostanában kirobbant lázadásra.

Mielőtt a kérdést körbejárnánk, még Egyiptomról pár tegnapi hír. A tüntetés fiatal szervezői tárgyalni voltak a hadsereg vezetésénél. Wael Ghonim is közöttük volt, akivel a győzelem után a CBS riportot is készített: 60 Minutes - Vael Ghonim A tüntetések alatt több forradalmi dalt is készítettek, hogy kifejezzék érzéseiket és erőt merítsenek belőle. Ebből a Ghonim interjúban is láthatót választottam bemutatónak: Sout Al Horeya 

Most pedig térjünk rá a többi afrikai ország forradalmára.

Az ünneplés és a kijózanodás után lassan ideje arról beszélni hogyan tovább. Természetesen a lakosság most is igen aktív. Eltakarítja a szemetet, kitisztítja a várost.

Jelen posztunk mégsem inkább ezzel foglalkozna, bár ez is megér egy misét, hanem inkább az ország várható vezetéséről, politikai berendezkedéséről, és azok körülményeiről.

És sikerült! Egyiptom megcsinálta! Egy 30 évig regnáló diktátortól tudott megválni minimális véráldozatok árán úgy, hogy kitartott belső meggyőződése mellett. Ez pedig a mindent elsöprő szabadság vágy volt. Az elmúlt majd 3 hétben valóban békésen és mindig tisztelet tudóan, de magát megvédve szerveződött egybe, egy ügyért: Mubarak lemondásáért.

Mi eredményezte végül is az utolsó napokban a vezér távozását?

Ennek járunk utána (természetesen szubjektív) elemzésünkkel.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom mi hozott eredményt, akkor azt mondanám, hogy azért, mert valamiért harcoltak és nem valami ellen.

A hétvégén már csillapodni látszott a forradalom hevülete, az emberek kicsit megfáradtak, csalódottak voltak, miközben a hatalom ügyesen átvette az események tematizálását és próbált hétköznapi életet varázsolni. Erre kedden mit látunk? A legtöbb beszámoló szerint is minden idők legtöbb tüntetője jelent meg a Tahrír téren és környékén. Honnan ez az új lendület, kitartás? Történt valalmi, ami elkerülte a figyelmünket? Igen. Úgy hívják Wael Ghonim(Váel Huném). Jól jegyezzék meg ezt a nevet, még fogják hallani.

avagy a tudati ébredés forr-a-dal-ma 

2011.02.05.

Egyiptomban január 25.-én tüntetések kezdődtek. Erre a hatalom a kezdeti zavar után többféle formában reagált, széles repertoárral.

Az „A” terv nem jött be. Ezt Washingtonban dolgozták ki, mikor a tüntetések megkezdődtek (01.26-29-ig) a teljes katonai vezérkar Washingtonban volt. 01.31.-én pedig megérkezett Kairóba az USA kormány megoldó-embere. 28-29.-ére volt kész a terv: a hatalom ruhát cserél. A katonák kint maradnak az utcákon, de barátságosak a tüntetőkkel, eljátsszák, hogy nem avatkoznak be. Közben ellenőrzik a helyzetet, a tüntetőket, és lefegyverzik őket. A rendőrség viszont visszavonul az utcákról, (ez 29.-én megtörtént) és átöltözik civil Mubarak párti tüntetőknek. Így már senki nem mondhatja, hogy a hatóságok léptek fel a tüntetők ellen. A civil ruhás rendőrök 02. 02 .-03-án megtámadták a békés tüntetőket, közéjük lőttek, és a katonaság nem avatkozott be. Tétlenül nézte. A tüntetők nem hátráltak meg. Az ál-civilek lelepleződtek, hiába próbálták ellehetetleníteni a független sajtó munkáját. A terv nem vált be.

Ekkor jön a „B” terv: (02.03-04.-től) a hamis propagandával, álhírekkel, provokációkkal elhitetni a Nyugattal, hogy itt egy iszlám hatalom-átvétel folyik. Talán, hogy legálisan bevethessék a hadsereget, vagy pozíciót nyerni a "C" tervhez? Közben elszeparálni a tüntetőket, és ijesztgetéssel, meg ígérgetésekkel, taktikázással elbizonytalanítani a lakosságot. Ez most folyik.

 „C” terv valószínűleg a tárgyalás, irányítás alatt tartva a kényes kérdéseket. Egy kevésbé szemet szúróan diktatórikus, puhább játékszabályokkal operáló rendszer felépítése. Ez most kezdődik.

Tegnap délután az az érzés talált meg, hogy a Nép nem fogja tudni elkergetni Mubarakot. A forradalom elveszítette lendületét, és fókuszát. A kétségbe esett reakciók sem fognak segíteni.

 Gandhi a 20. század elején megmutatta lehet másként szabadságot kivívni, mint erőszak alkalmazásával. Az egyiptomi események nagyban rokonságot mutatnak e tömeges magatartásformával. Kedvenc mondásunk:

"Először nem vesznek tudomást rólad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl." (Gandhi)

Hol tart most a forradalom? Miben különbözik az indiadi forradalom az egyiptomitól? Erre keressük a választ ebben a kis írásban.

Amerikai kongresszusi képviselők és szenátorok egy csoportja megvonná Egyiptomtól a külföldi segélyeket, hogy ezzel is mielőbbi távozásra sürgesse Mubarak elnököt. Patrick Leahy, a szenátus külföldi segélyeket felügyelő bizottságának elnöke azt mondta, hogy minden (az előző évben 1,5 milliárd dollár értékű) segélyt felfüggesztenének, ha Mubarak nem mond le azonnal, és ad helyet egy átmeneti kormánynak. (Guardian)

Ez várható volt. Az amerikaiak sem tudnak kibújni a bőrükből. Ha valami nem tetszik nekik, akkor mindent bevetnek. A "nemes" cél szentesíti az eszközt. A jelenlegi világi politika egyik fő jellemzőjével találkozunk itt.

Ma este újabb fordulatként a vezér interjút adott az amerikai médiának, amiben lényegében kimondta, hogy már távozna, de a FÉLELME a káosztól erősebb. Egy ember drámája az ország drámája. Hogyan lehet ebből kilépni? Mivel tudnánk segíteni?

Nem is tudtunk róla, de a mai esti órákban szimpátia tüntetést tartottak Egyiptomért, és a többi arab állam felszabadulásáért.

A tüntetőknek most válik előnyére az előző napok békés demonstrációja. A hatalom erőszakos próbálkozásai továbbra is visszatetszést keltenek. Lassan minden adut kijátszanak a kezükből. A hadsereg bevetése lehet az utolsó. Kérdés melyik oldalra állnak a katonák, és milyen mértékben, egységben.

  Történelmi tapasztalataink igazolódtak be a mai napi(február 2. szerda) eseményeket figyelve. A vezetők nem bírják, tudják elengedni a hatalmat. Mindent elkövetnek a státuszkó megőrzése érdekében. Mégis van újdonság az eseményeket figyelve... a fagyi visszanyal

Első posztunk a lehető legaktuálisabb. A tegnap esti elnöki bejelentésről lesz szó. Mubarak visszavonulásának bejelentése igazán alkalmas arra, hogy az ébredező tömeget megossza, mivel ad is valamit, meg nem is. Mit lehet ilyenkor tenni? Mi áll a háttérben?

Az előző posztból kimaradt technikai jellegű információkat, kéréseket osszuk meg most Önnel kedves Olvasó.

Kedves Olvasó!

Legelső írásunkban megpróbáljuk kicsit összefoglalni milyen motivációk vezéreltek minket a blog elindításában, majd kitérnénk elképzeléseinkre a munkát illetően.