Az ünneplés és a kijózanodás után lassan ideje arról beszélni hogyan tovább. Természetesen a lakosság most is igen aktív. Eltakarítja a szemetet, kitisztítja a várost.
Jelen posztunk mégsem inkább ezzel foglalkozna, bár ez is megér egy misét, hanem inkább az ország várható vezetéséről, politikai berendezkedéséről, és azok körülményeiről.
Tegnap ugye a hatalom a katonaság kezébe került, és mára pontosodott az is, hogy a nemzetközi szerződések be lesznek tartva (természetesen Izrael félti a békét). A kormány menesztéséről, az új választásokról egyelőre nem beszéltek. A legutolsó hír, hogy a tüntetők tárgyalni akarnak a katonai tanáccsal.
A kairói tüntetések szervezői szombaton bejelentették, hogy tárgyalni fognak a Mubarak lemondása után a hatalmat átvevő legfelső katonai tanáccsal, abbahagyják a tüntetéseket a Tahrír téren, de nagygyűléseket fognak összehívni, ha kell.
A tüntetők egyik képviselője, Háled Abdel Káder Kúda akadémikus közölte újságírókkal, hogy "a forradalom védelme" érdekében létrehozták az úgynevezett Bizalmi Tanácsot.
A 20 fős ellenzéki testület egy sor követeléssel állt elő, ezek között szerepel a 30 éve érvényben lévő rendkívüli állapot feloldása, egy széles támogatást élvező egységkormány létrehozása, illetve a parlament feloszlatása is.
(Index)
Azzal a katonai tanáccsal szeretnének tárgyalni, amelyik szerintük velük van. (Ghonim például ezt írta üzenetében: A hadsereg bejelentése nagyszerű, bízom az egyiptomi hadseregben.
Mi nem éppen így gondoljuk. Érdemes volna némi fenntartással kezelni a hadsereg vezérkarát, és annak szándékait. Hol is voltak a tüntetések kirobbanásakor? Január 26-29-ig amerikában voltak éppen. Az egyiptomi hadsereg évente 1,3 Milliárd dollár támogatást kap az amerikaiaktól. Nem csoda hát, ha 'némi' ellentételezést is várnak érte. Ne gondoljuk azt, hogy most ebben a nehéz, képlékeny helyzetben majd elengedi a nagy testvér az éppen vezérét vesztett hadsereg vezetésének kezét. Az ő részükről nem lehetséges az önálló fellépés. Sőt, a nyugat meg sem engedheti magának, hogy véletlenül túl demokratizálódjon Egyiptom. Mi lenne, ha véletlenül kiderülne, hogy a szerveződő civil közösségek sokkal nagyobb beleszólást igényelnének dolgaik irányításába, és azok elszámoltatásába. Ezt a folyamatot szépen kézben kell tartani, a fiatalokat meg kell nyugtatni. Ezen a ponton lesz majd érdemes tovább figyelni az eseményeket. A most erőre kapó fiatal, iskolázott réteg mennyire itatódott át a szabadság eszméjével, és azt hogyan képzeli el megvalósítani az évtizedekig elnyomott társadalom kereteit figyelembe véve. Ha a hazai példánkat nézem, amit 1990-től mostanáig átéltünk, akkor gyökeres változásra nem mernék fogadni. Viszont ha az új nemzedékre tekintek, akkor itt már megfordíthatatlan. és alapvető változásoknak kell következniük.
A hadseregre visszatérve, másik fontos jellemzője volt viselkedésének a tüntetések alatt a kétszínűség. Miközben úgy tűnt rendet tart, eközben folyamatosan emelte ki a hangadó tüntetőket, és hallgatta ki nem éppen szelíd módszerekkel őket. (Erről egy jó cikket itt lehet olvasni: brutális kínzásokkal vádolják a hadsereget) És ők mindig parancsot teljesítenek. Valakinek a parancsát. Így fordulhatott elő, hogy amíg a téren békésen tüntetőkre beöltözött rendőrök támadtak Mubarak rezsimjének védelmében, addig ők az épületeket védték.
Szóval, nem árt vigyázni. Lehet, báránybőrbe öltözött farkassal van dolgunk. Ebben a szituációban csak akkor nincs gond, ha a sok birka rájött, hogy ő igazából nem is fehér, nem is fekete, nem is birka, hanem egy csodálatos repülő paripa. És akkor a pásztor is odamehet ahova akar.
Korsch Péter
