Első posztunk a lehető legaktuálisabb. A tegnap esti elnöki bejelentésről lesz szó. Mubarak visszavonulásának bejelentése igazán alkalmas arra, hogy az ébredező tömeget megossza, mivel ad is valamit, meg nem is. Mit lehet ilyenkor tenni? Mi áll a háttérben?

A BBC tudósítójának azt mondta a Tahrír téren egy asszony, hogy attól fél, Mubarak beszéde megosztja majd az eddig egységesen a távozását követelő tüntetőket. Erre utalhat az is, hogy egy másik demonstráló haladásnak értékelte a beszédet, és úgy vélte, esélyt kell adni az elnöknek, hogy betartsa ígéretét.  "Az ígérete, hogy nem indul újra az elnökségért már haladás. Gondoskodunk róla, hogy tartsa is be" - mondta. (Index)

'Oszd meg és uralkodj' tartja a régi mondás. És milyen igaza van! Hogy lehet úgy megakasztani egy változást, hogy az ne keltsen visszatetszést, ellenreakciót a külföldiek, illetve a helyiek részéről? Hát az egységet meg kell bontani, és lehetőleg úgy, hogy ők akarják. Akkor hiteles.

Itt vizsgázik a nép.

A következő szintre lépett, új feladatokat kap. Akkora változás tud megvalósulni amennyire tudatosak már, érzelmileg motiváltak, és van még erejük tenni is érte. E mind három szint(testi, lelki, szellemi) együttesen tudja eredményezni csak az előre haladást. Lehetnek eltérések fejlettségük szintjében, de túl nagyok nem, mert akkor nem tud létrejönni közöttük igazán kapcsolódás.

Vegyük észre, ebben a tanulási folyamatban Mubarak csak mellékszereplő, ő igazából paradox módon tettével segít a népnek saját magával, vágyaival szembenézni, majd abból cselekedni. A helyzet olyan, hogy jelenleg a tett elől nem lehet kitérni. Ezt azért érdemes tudnunk, mert az élet más területein ha választási szituációba kerülünk, akkor gyakran van lehetőség kilépni a helyzetből, és elhalasztani. Itt most erre nincs lehetőség. Vagy átmennek rajta kollektíven, vagy már itt lebuknak. A felkelés, és a kitartás a 'könnyebbik' része a történetnek. Meg kell tudni tanulni járni. Méghozzá önállóan. Most tud kiderülni erre érett-e már Egyiptom népe. Ha nem, az sem baj. Már most is nagyon sokáig eljutottak, ha az elmúlt 30 évet vesszük. A lényeges az, hogy a saját tempójukban haladjanak. Ha túlságosan siettetnek bizonyos változásokat, amire igazából nem értek még meg, akkor kényszerű a visszaesés. És ráadásul bizton számíthatnak a kárörvendők 'hálájára'. Ezt nem segítségként szokta megélni senki.

Összefoglalva, tehát a bejelentéssel kialakulni látszó új helyzet bármilyen megoldása csak segít. Nem jó, vagy rossz. Persze szeretnénk, ha gyorsan, minnél kevesebb véráldozatok árán sikerülne egy újabb stabil állapotba jutnia az egyiptomiaknak, de ez nem mindig lehetséges.

A megosztás témáját még nem fejeztük be, a folytatásban a hatalom szemszögéből tekintünk rá. (már amennyire ez nekünk lehetséges)

Korsch Péter